Dél-Európában honos lágyszárú évelő dísznövény, szárai egyenesen felállóak 4-5 m- is megnőhetnek, magasabbra nőnek esetenként. Rizómákkal terjedő lágyszárú évelő dísznád. Levelei 3 cm átmérőjű szárán szürkés-zöld szárölelő visszahajló, lándzsás levelek állnak, melyek lehetnek egy színű zöldek, vagy krém sárga fehérrel tarkázott színűek (Versicolor). Virágzata vöröses-barna mely később ezüstösre színeződik, 60 cm hosszú összetett fürtű. Szeptember – október a virágzás ideje. Kissé fagyérzékeny a dísznád. Száraz kötészeti alapanyagnak is használjuk. Meleg fekvést, termékeny talajt kedvelő lágyszárú évelő a dísznád. Fúvós hangszerek nádnyelvének alapanyaga. Szaporítása tőosztással történik. Az évelő lágyszárú dísznád visszavágása tavasszal a fagyok elmúltával szükségeltetik.
Címke archivum: évelő lágyszárú disznövény
Az alapfaj a Pireneusokban honos margitvirág származékai. Alakját tekintve a 25 cm-től az 1 m magasságot is elérő, hosszú virágszárakon fejlődő szimpla vagy telt fészekvirágzat, melyeknek színei lehetnek fehérek, sárgák és narancsos sárgák sárga középpel. Levelei fogazott szélű hosszúkás-lándzsás fényesen sötétzöld. Napos vagy félárnyékos helyre való a margitvirág–margaréta, jó vízáteresztő tápdús semleges talajt igényel a leucanthemum–évelő margit virág–margaréta. Egyes fajtái (telt virágú) téli védelmet kívánnak. Az alacsony növésűeket ültethetjük sziklakertbe, évelő ágy előterébe, vagy konténerekbe. Tőosztással is szaporítható a lágyszárú évelő margaréta. Magról szaporítás esetén ha a magoncokat hideghatás éri már a vetés évében virágoznak. Tartós vágott virág jó vázaálló a margitvirág. A fekete levéltetvek kedvenc csemegéje, vegyszeres védekezés javasolt.
Kertészeti termesztésben többnyire hibrid fajták vannak forgalomban. 20 cm-től 110 cm-ig megnövő fajták is vannak. Terjedő tövű rizómás lágyszárú évelő, levelei zöld kard alakú, mely lehet egyszínű zöld vagy sárgával hosszanti csíkozású is. Virágai a fehértől a bársonyos liláig, szinte minden színben előfordulnak. Tömegesen nyíló virágait ez a lágyszárú évelő, a virág csúcsán hozza. Az iris napos vagy félárnyékos helyre való. A magasabbra növők vágott virágnak is alkalmasak. Az apróbb növekedésű íriszeket, többnyire sziklakertbe, rézsűkbe, szegélynövénynek, vagy kisebb rézsűk takarására használjuk, a magasabbra növőket, önállóan is, csoportba vegyesen, vagy évelő ágyásba, és közparkokba javasoljuk. Üde, nedves, tápdús, vályogos talajban gazdagon virágzik, a túl meleg helyet nem kedvelő lágyszárú évelő.
Kompakt növekedésű erősszárú jó állóképességű ideális kiskerti mutatós értékes lágyszárú évelő a kerti szarkaláb melyet vágóvirágként is hasznosítunk. Magasságuk 60 cm-től a 2 m-ig lehetséges a hibrid fajták magasabbra nőnek. Leveleik tenyeresen osztott mélyen szeldeltek közép zöld színűek. Virágaik hosszú tömött fürtbe virágoznak, színük igen változatosak. Vágóvirágnak is alkalmasak. Mérgező lágyszárú dísznövény a kerti szarkaláb. Napos vagy félárnyékos részére ültessük kertünknek. Impozáns ideális kerti évelő melyet szoliterként, évelő ágyba vagy magasabb térelválasztóként használjuk. Napos félárnyékos helyet tápanyagba gazdag talajt igénylő ideális kis kerti lágyszárú évelő .
Az alapfaj Észak-Amerika keleti részén őshonos lágyszárú évelő disznövény az összes többi mind nemesített. Bokros növekedésű felálló szárú évelő a menyecskeszem, nagyjából félgömb alakú bokrot nevel. Levelei szárnyasan szeldelt élénkzöld 4-5 cm nagyságúak, virágaik lehetnek szimplák vagy teltek. A virágok színe arany sárga telt, vagy fél telt 5-6 cm nagyságúak. A kert napos részére ültessük. Meleg fekvést, mérsékelten száraz üde, közepes tápanyagtartalmú talajt kedveli a Coreopsis vagy menyecskeszem. Napos évelőágy, gazdagon virágzó növénye. Virágzási ideje júniustól – szeptemberig fajtától függően. Évelőágyba magasabb évelők elé kisebb-nagyobb csoportokba vagy utak szegélynövényeLehet. Hideg teleken károsodik az évelő menyecskeszem. Magasságuk 35-60 cm között vált
Származási helye Japán illetve Kína. Alakja felálló szárú az 1 m feletti magasságot is elérheti az évelő lágyszárú párducvirág. 2.5 cm széles, 25 cm hosszú levelei kard alakúak. A levélzete, az Íriszekéhez hasonlít. Gyéren elágazó szárakon számos,5 cm átmérőjű, csillag alakú virágok fejlődnek. Termése fekete a szederhez hasonlít. Enyhén fagyérzékeny a Belamcanda chinensis lágyszárú évelő disznövény, kismértékű takarást igényel. Tápanyagban gazdag talajban fejlődik legjobban a párducvirág, sovány talajban senyved előbb-utóbb kipusztul. Kertünk napos részeibe ültessük szegélynövényként vagy évelő ágyba. Virágzási ideje június-július és augusztus. Szaporíthatjuk tőosztással vagy magvetéssel.
Észak-Amerikától a Kaukázusig elterjedt gyakran ültetett lágyszárú évelő. Magassága a 30 cm-től egészen az 1 m 60 cm-ig is lehetséges. Az alacsonyabbak szőnyegszerűen borítják be a földet. Az Asterek levelei általában sötétzöldek és lándzsás formájúak. Virágai lehetnek szimplák, fél teltek, színűk vonatkozásában elég változatosak. A kert napos részére ültessük az évelő őszirózsát. Kertészeti szempontból a felhasználásuk igen sokrétű, változatos virágszínűk változó magasságok és változó virágzási idejük végett. Az apróbb termetűek alkalmasak sziklakertbe, vagy szegélynövénynek a magasabbra növekedők szoliternek vagy alacsony térelválasztónak. A magasabbra növekedőket karózni kell, hogy a szél ne tegyen kárt bennük. Teljesen télállóak, jó vízáteresztő humuszban gazdag kerti talajt igényel az évelő lágyszárú öszirózsa. Egyik legellenállóbb lágyszárú évelő disznövény.
Régi kultúrnövény, az alapfaj, Kis-Ázsiából terjedt szét Európa szerte. Felálló szárú, akár 1 m magasságot is elérő, lágyszárú évelő a kerti mályvarózsa. Az alapfaj, szimpla virágú, a hibridek, telt virágúak, melyeknek levelei, nagy kerekded, ráncos, közép zöld színűek. Rövid életű évelő a kerti mályvarózs, napos helyet kedvelik. Virágszínűk, a fehértől a sötét bordóig, változhatnak. Humuszban gazdag, jó minőségű, kerti talajban fejlődik megfelelően az alcea rosea, lágyszárú évelő. Szoliternek, évelő csoportba, virágágyba, vagy kerítés mellé is ültethetjük őket.
Nyugat-Ázsia és Kaukázus területén elterjedt lágyszárú, évelő növény, változatos színű pompás szép virágai miatt ideális kiskerti növény. Bokros növekedésű tarackoló gyökerekkel terjedő igenigénytelen évelő . Levelei a páfrányszerűtől a lándzsás alakúig előfordulnak, a színűk, szürkés-zöld. Virágai fészkes virágúak a színűk fehértől a pirosig lehetnek. Virágzási időt tekintve a fajtáktól függően májustól – augusztusig virágoznak. Napos, félárnyékos hely a legmegfelelőbb számukra. Teljesen télálló a cickafark. Talajok iránt nem túlságosan válogatósak. Felhasználásuk elég sokrétű, vágó virágnak is alkalmas a cickafark. Évelő ágyásokba, sziklakertbe, egyaránt alkalmas, mutatós disznövény.