Először is döntsük el, milyen díszcserjét vagy díszfát akarunk ültetni! Vásárlást minden esetben megbízható helyről ezközöljük, legyen fajta azonos, egészséges, és vírusmentes a megvásárolt egyed. Ami lehet szabadgyökerű, földlabdás, vagy konténeres. Szabadgyökerű díszcserjék, díszfák ültetési ideje korlátozott, október második felétől a fagyok beálltáig ezt követően, ahogy a földfagya felenged és egész rügyfakadás kezdetéig ajánlott elvégezni. Szabadgyökerű egyedeknél minden esetben a gyökérvégeket, és hajtásokat metsszük vissza éles metsző ollóval. Földlabdás vagy konténeres egyedeket a tél kivételével bármikor ültethetjük (földlabdásat lehetőleg nyáron ha nemfeltétlen szükséges ne ültesünk). A legfontosabb, hogy az ültető gödör mérete minden esetben megfelelő nagyságú legyen (minimum, 80x80x80 cm). Természetesen minden esetben a konténer vagy a földlabda mérete határozza meg az ültetőgödör méretét. Minden esetben a gödör aljára az ültetendő nővény méretéhez képpest megfelelő mennyiségű szervestrágyát vagy jó minőségű komposztot tegyünk (15-25 kg egyedenként). Vigyázzunk, hogy a növény gyökerei közvetlenül ne érintkezzenek a trágyával, ezt ugy tudjuk elkerülni, hogy a trágyára pakoljunk 10-20 cm vastagságba porhanyós földet. Ezután az ültető gödörbe helyezzük az ültetni kívánt növényünket, és a talajfertőtlenítést minden esetben végezzük el, szórjunk talajfertőtlenítőt a gödör méretének megfelelő mennyiséget (1-3 teáskanálnyit). Következő lépésben porhanyós földel, töltsük fel a gödröt az ültetendő fa-cserje gyökérnyakáig (illetve addig takarja föld mint eredetileg a földbe volt ültetve), földlabdás-konténeres növényeknél a konténer-földlabda felsőrészéig, megfelelő mennyiségű vízzel iszapoljuk be. Erre a műveletre mindenképp szükség van, a fakadást nagymértékben befolyásolja. Iszapolás lényege a légmentes kötődés! Nem mellékes, de ezt megelőzően a gödör aljáig érő drén csövet helyezzünk el, aminek a későbbiekben nagyon fontos szerepe lesz az öntözésben. Ugyan is, ha felülről öntözünk ebben az esetbe többnyire a felső gyökerek erősödnek meg előbb és így a nyári száraz időszakot nehezebben viselik, ha netán az öntözés elmarad. Ezzel szemben, ha alulról kapja a vizet az alsóréteg minden esetben nehezebben szárad ki, és nem sínyli meg az aszályos időszakot. Ültetendő díszfánk méretétől függően a karózás, egy vagy három karóval lehetséges, (három karónál 120 fokos elhelyezés szükséges). Kötözést lehetőleg rugalmas anyaggal oldjuk meg, hogy ne dörzsölje, ki vagy ne vágjon bele díszfánk kérgébe. Ezek után a további teendőnk, igényszerinti öntözés és növényvédelem
Kategória bejegyzései: Díszfák
1800-as évek vége felé, Hollandiában keletkezett, kis növésű, értékes díszfa. Laburnum x wattereri Vossii Növekedését tekintve, erőteljes, karcsú, keskeny koronát növesztő díszfa, méretét tekintve, inkább cserjének mondható, mintsem fának. 4-5 m magasra nő. Sötétzöld levélkéi, hármasával állnak, fénylő sötétzöld színűek, 3-7 cm hosszúak. Levél fonákján az erek, serte szőrösek. Élénk, sárga virágfürtjei, az 50 cm hosszúságot is eléri, május, illetve júniusban virágzik. 5-8 cm hosszú, hüvelytermései vannak, melyek mérgezőek. Napfényes fekvést, jó minőségű, humuszban gazdag kerti talajt igényel a hosszúfürtű aranyeső. Mész kedvelő. Cserjecsoportok színesítésére, kisebb kertekbe, sírokra, vagy szoliternek való díszfa a Laburnum x wattereri Vossii .
Kelet és Dél Kínában honos lombhullató díszcserje. Bokor, vagy kisebb termetű fa. 3-6 m magas, gömbölyded koronájú Díszfa, díszcserje. Levelei 10-15 cm-es, visszás-tojásdad, ékvállú, csúcsán kihegyesedő. Magnolia denudata (Fehér liliomfa virága 10-15 cm harang alakú, hófehér, illatos, 9 széles sziromból áll. Májusban, lombfakadás előtt a csupasz ágvégeken hozza a virágait. Termése 8-12 cm-es, tobozszerű. Humuszos, kötött, üde, savanyú kémhatású talajt igényel. Szélvédett, de napos helyre ültessük. Szoliternek, vagy edényes, dézsás beültetésre egyaránt alkalmas. Mész érzékeny, teljesen télálló lombhullató díszfa díszcserje.
Fává, vagy nagyobb bokorrá megnövő, lomblevelű örökzöld díszfa, amely az Egyesült Államok, Dél-keleti részéről származik. Átlagos növekedési erélyű, szép szabályos koronát nevelő lomblevelű örökzöld díszfa. Levelei 15-20 cm hosszúak, bőrneműek, csillogó fényes zöld felületűek, alsó részük barnás árnyalatú, gyakran vörös. Rendkívüli dekoratív díszértéket hordoz magába. Többnyire magról szaporítják az Magnolia grandiflora, örökzöld magnóliat. Egyes egyedei fagytűrővé válnak. Védett helyre ültessük, főként szoliternek, vagy dézsás növénynek. Május – júniusban jelenik meg, 10-15 cm-es, harang alakú, hófehér virága. Meglehetősen szárazság tűrő, de a rendszeres öntözést meghálálj az örökzöld magnólia . Szeptembertől ne öntözzük, hogy hajtásai be tudjanak érni. Meszes talajokat nem szereti. Teljes napfényre ültessük, ott lesz igazán szép
Japánban őshonos lombhullató díszcserje vagy díszfa, 1921-ben került Európába. 3-4 m magasra megnövő, sűrű ágrendszerű, lombhullató díszcserje díszfa. Levelei 10-12 cm-es, elliptikusak. fényes, sötétzöldek. Virága sötét bíborvörös, belül lilásrózsaszín, aszimmetrikus. 12 cm-es virágai április végén nyílnak. Magnolia liliflora Nigra (Bíborvörös liliomfa júniustól rendszeres utóvirágzás észlelhető. Az áprilisi virágzást a kései fagyok erősen károsíthatják. Ez díszértékén igen sokat ront. Üde, humuszos, tápdús, enyhén savanyú talajba ültethető lombhullató díszcserje vagy kisebb díszfa. Kiskertek, parkok, kedvelt szoliter növénye. Napos félárnyékos helyre ültessük. Teljesen télálló, betegségekkel szemben elég ellenálló fajta. Alakító metszést tavasszal rügyfakadás előtt végezhetünk rajta. Díszértéke, szép korai virágzásában rejlik
Magnolia x soulangiana (Nagyvirágú liliomfa)Az 1820-as években, Franciaországban keletkezett hibrid lombhullató díszcserje vagy kisebb termetű díszfa. 3-5 m magasra növő, széles növekedésű, lombhullató cserje. Magnolia x soulangiana (Nagyvirágú liliomfa) levelei 10-15 cm-es, visszás tojásdad, vagy elliptikus alakúak. Sötétzöld színűek. Virága felálló, harang alakú, kívül vöröses, belül fehér, korán, lombfakadás előtt nyílnak. Savanyú, jó vízellátású, mélyrétegű talajt kedvelő lombhullató díszcserje vagy kis termetű díszfa. Széltől védett, párás kertrészletekbe, szoliter növényként ültessük. Korai és szép különleges virága, igen kedvelt díszcserjévé teszi. Ide sorolhatjuk 1858 környékén, Olaszországban keletkezett (Lennei) szintén nagy virágú liliom fát. Környezeti igényeit, és felhasználhatóságát tekintve, megegyezik az alapfajjal. Ezen kívül (Rustica Rubra) Lenneiből és Magnolia Soulangiana keresztezéssel keletkezett Boskoopban. Erőteljesebb növekedésű, mint az alapfaj, igen nagy virágú, bíbor színű, nagyon korai virágzású, kellemes illatú lombhullató díszcserje. Igényeit tekintve, felhasználhatósága, megegyezik az alapfajéval.
Szelekció utján előállított díszfa a sárga termésű diszalma. Felfele törő ágú, 3-4 m magasra megnövő kis fa. Zöld, ovális levelei matt zöldek. Virágai kinyílva fehérek, bimbóban rózsaszínűek. Termése intenzív sárga, 2-3 cm nagyságúak, hármas-négyes csoportokban a tél folyamán, az ágakon maradnak. Üde, tápdús talajt igényel a díszalma, lehetőségekhez képest, napos helyre ültessük. Az almafajták közül, az egyik legszebb díszalma, mely nem csak a virágával, hanem a termésével is impozáns látványt nyújt. Felhasználhatóság szempontjából igen sokrétű. Parkokba, utca fásítására, vezetékek alá, kertekbe és szoliternek is egyaránt alkalmas.
Az 1960-as évek elején, Kanadában szelektálták, gyönge növekedésű, laza ágrendszerű, 3-5 m magasra megnövő, kisméretű, díszfa. Levelei lombfakadástól – lombhullásig, fénylő barnás-vöröses színűek, tojásdad formájúak, 8-12 cm nagyságúak. Virága, sötét borvörös. Szimpla virágai, 2-4 cm átmérőjűek. Sötétvörös, apró termései, 1,5 cm nagyságúak. Igen kedvelt díszfa, sötétvörös lombja és szép virágai miatt. Üde, tápdús kerti talajt igényel. Napos helyre ültessük. Kis termete miatt, légvezetékek alá, utcai sorfának, kertekbe szoliternek való díszfa.
Származási helye Kína. Kertészetünkben, fehér, illetve fekete, nagy gyümölcsű eperfa kapható. Nagyjából, kerekded koronát nevelő, merev ágú, 10-15 m magasra megnövő Gyümölcstermő díszfa. Tojásdad, szeldelt, durván fogazott, széles levelei közép zöldek, virágai jelentéktelenek, csüngő, egy vagy kétlaki barkák. Fehér, fekete, piros, vagy rózsaszínű, ehető szederszerű a termésük. Meleg fekvést igénylő díszfa, talajban nem válogatós az eperfa. Régebben, út fásítására és selyemhernyók eledeleként használták leveleit.Jobbára e miatt telepítették. Ezen kívül parkokba, nagyobb kertekbe ültethető. a metszést jól tűri. Levelei ősszel, sárgára színeződnek. Megemlíthetjük, hogy gyümölcse, vitaminokban gazdag, friss fogyasztásra, ivólé, dzsem, vagy pálinka készítésére is nagyon alkalmas. Napjainkban sajnos már élelmezés céljára nem nagyon hasznosítják, inkább párlatot készítenek a gyümölcséből.
Magas törzsbe oltott, kistermetű díszfa a szomorú eperfa. Magasságát, az oltás helye határozza meg. Koronája, egy óriási esernyőhöz hasonlít, csüngő ágai a földig lelóghatnak. Metszést jól tűri a szomorú eperfa, sőt, míg szabályos koronája ki nem alakul, addig kifejezetten igényli a metszést. Enyhén szeldelt, világoszöld levelei vannak. Napos, meleg fekvésbe ültessük. Jó minőségű kerti talajba való díszfa. Termést keveset hoz, általában feketék és aprók a gyümölcsei. Kertek, parkok, temetők, kedvelt növénye a szomorú eperfa. Teljesen télálló, betegségekkel szemben ellenálló fajta.
Száraz, meleg déli fekvésű, jó termőképességű talajokon termeszthető sikeresen. Legkorábbi érésű, szedési érettséget, szeptember végén éri el. Héja sötétbarna, 40-45 mm a legnagyobb átmérője. Kiváló magbele, édes, aromás, nyers állapotában fehér színű, feldolgozva halványsárga. A gesztenyének sokrétű a felhasználása. Termőképessége igen kiváló, részlegesen önporzó a Nagymarosi 22 gesztenye. Termése jól és sokáig tárolható. Középerős növekedésű a hajtás rendszere. Pollen adóként minden Nagymarosi számításba jöhet.