A balkon, futó és virágágyi növények ültetése és ápolása

Szabadföldbe ültetett egynyári virágainknak a talaj előkészítése, már ősszel elkezdődik, a kijelölt terület felásásával. Ásás előtt e területet, jó vastagon szórjuk be humusszal (amit mi is elő tudunk állítani év közben). Ennek híján, jó érett, szarvasmarha trágyával szórjuk meg, és forgassuk be a földbe. Tavasszal, gereblyézés előtt N. P.K. 3×15-ös műtrágyával szórjuk be. Ezután, alakítsuk ki a kívánt formára, a virágágyásainkat. A virágok beültetése, a fagyok elmúltával esedékes, amikor a talaj már felmelegszik. Előnevelt virágpalántákat, mindig megbízható helyről vásároljunk, a szezonnak épp megfelelő fajtákat. Az elültetett palántákat, minden esetben, a bokrosodás érdekében „csípjük” vissza, hogy minél sűrűbb, homogénebb növényt kapjunk. Továbbiakban, a nyári talajművelési munkák maradnak, talajlazítás, gyomtalanítás, és nem utolsó sorban, nagyon fontos a növényvédelem. Vegyszeres, vagy alternatív (növénytársítás) változat lehetséges. Az elkövetkezendő időszakban, a folyamatos virágzás érdekében, rendszeres öntözés és tápanyag utánpótlás nagyon fontos. Virágzási idő alatt, legyen szabadföldi, balkon, vagy edényes, virágzó növény, az elnyílott virágzatokat minden esetben szedjük le. Nem csupán azért mert esztétikailag nem szép, hanem azért, hogy ne szökjön magba a növény. Magnevelés nagyon tápanyagigényes, csökken a virágzás, majd abba marad.

 

Cserepes és balkon virágaink ültetése, és ápolása:

Amennyiben a tavalyi virágedényeink jó állapotban vannak, takarítsuk, és fertőtlenítsük (hypós oldat) ki őket. Az ültetendő virágainkhoz, mindenkor ellenőrzött, és megbízható helyről vásároljunk, speciális (A, B, C típusú föld), a virágainknak leg megfelelőbb virágföldet. A tavaszi fagyok elmúltával, az előnevelt palántákat, az edényekbe ültessük be, és minden esetben csípjük vissza őket. Az edények földjébe keverjünk, tartós hatású, komplex műtrágyát (6 hónapos). Legjobb, ha abban a kertészetben vásároljuk, ahol a palántát, ott megmondják, hogy milyen típusú legyen, és milyen mennyiséget keverjünk az ültető közeghez. Ennek előnye, hogy a tápanyag utánpótlás megoldott, egész szezonra. Nem fordulhat elő, hogy a tápoldatozás elmarad, minek következtében, a virágunk senyved, a virágzás ritkul, megbetegszik, és végül elpusztul. Ezek után, már csak a rendszeres öntözésről kell gondoskodni, lehetőleg nagy melegben, melegben, lehetőleg ne öntözzünk. Jobb a késő délutáni, vagy az esti öntözés. Éjszaka a növény, jól fel tudja szívni a nedvességet a lombjába is (regenerálódik a növény). Ezen kívül, az épp esedékes, mindenkori növényvédelem elvégzése, nélkülözhetetlen. Ha mindezeket betartjuk, úgy egész szezonban gyönyörködhetünk, pompázatos virágainkban.

A kajsziról röviden,

Legértékesebb, leg sokoldalúbban hasznosítható gyümölcsünk, a kajszi-sárgabarack. A cukor és a savtartalom harmóniája intenzív aromával párosul. Magas rozstartalma, kedvező étrendi hatású. A friss kajszinak a karotin tartalma magas, az aszalt gyümölcsnek viszont, a kálium tartalma magas. Hazánk a kajszi gazdaságos termelés, északi határán fekszik. A Kajszi termesztés, a kevésbé fagyveszélyes helyen ajánlott, a korai virágzásúaknál a tavaszi fagy terméskiesést okozhat. Kissé meszes, levegős talajokon fejlődik legjobban. Mész érzékeny, savanyú talajokon nem ajánlott a termesztése. A csonthéjasok után, 10-15 évig ne ültessünk kajszit. Kedvező körülmények között a kajszi, igen gyorsan növekszik. Túlnyomó többségben a kajszik, kevés oldalhajtást hoznak, ritkás koronaszerkezetűek lesznek, ezért minden féle képen a metszés ajánlott, ezzel szemben a rózsa típusú kajszik koronája, elsűrűsödésre hajlamos, ezek pedig ritkítást igényelnek.  A korona nagyságát illetően, méret és formáját tekintve, különbözőek lehetnek (fajtafüggő). A kajszik érésideje, június elejétől – július végéig terjed. A kajszi fajták többsége, öntermékenyülő. Mint általában minden csonthéjas, monília érzékeny, ez különösen érvényes a kajszi, vagy sárgabarackra. Vegyszeres védekezés minden esetben ajánlott.

Általában a ribizliről,

A bogyósok, úgy, mint, ribizli, egres, josta, kiemelkedő biológiai értékű gyümölcsfajták. Amelyek az ásványi sók, vitaminok, antioxidánsok tartalma miatt igen jó hatással vannak az emberi szervezetre. Ezek közül is kiemelkedő, a fekete ribizke vitamintartalma. Hűvösebb, páradús környezetet kedvelő, hazánk kiesik az optimális termőhely övezetésből, ami tőlünk északabbra helyezkedik el. Nem szereti a tűző napsugárzásnak kitett déli fekvésű termőhelyeket. Közép kötött, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, erdőségi talajban fejlődik legszebben. Tenyész időszakban, átlagos csapadékigénye, 350-400 mm, egyenletes elosztást feltételezve. Aszályos tavaszokon, a hiányzó csapadékot pótolni kell, különben termés kiesést okoz. A ribizli elég jó öntermékenyülő. Termésbiztonságot, termésmennyiséget, növeli a kevert telepítés (több fajtára értendő). A ribizke, szüretelési ideje, június elejétől, durván augusztus végéig tart.

Amit a birsről tudni kell,

A birsalma Délnyugat Ázsia Kaukázusi területein őshonos, kiváló beltartalmi értékekkel rendelkező gyümölcsfajta. A birset több mint négyezer évvel ezelőtt már ismerték és fogyasztották. Az almánál nagyobb a C-vitamin tartalma, és igen magas a pektin tartalma, ami miatt nagyon értékes birsalmafajta. Gyógyászati szempontból is jelentős gyümölcsfajunk. A pektin nagy szerepet játszik a szervezetünk méregtelenítésében, megköti a káros anyagokat, az esetleges radioaktív elemeket. Emésztő szervekben gyulladás csökkentő hatást fejt ki. Kiváló gyógynövény! Hazánkban, a friss fogyasztása nem mérvadó, inkább az ipar dolgozza fel, pedig házilag is, nagyon finom, különböző étel készíthető belőle. Meleg és fényigényes gyümölcsfa fajok közé tartozik, mivel későn virágzik, a tavaszi fagyok ritkán károsítják. Termesztéséhez, jó vízgazdálkodású, nyirkos, középkötött, levegős talaj szükséges. Éves csapadékigénye, 700-800 mm, hazánkban, a gyümölcs növekedési szakában öntözést igényel. Meszes, száraz talajokon, gyümölcse apró marad, és állaga kövecses lesz. A birsalma érési ideje, szeptembertől – februárig tart, fajtától függően, de általában, legtöbbször, rövidebb ideig tárolják.

Amit az őszibarackról tudni kell,

Termesztése legalább négyezer éve kezdődött el. Az érett, illatos, és ízletes őszibarack, méltán nevezhető a gyümölcsök királynőjének. Szénhidrát, és fehérje tartalma, a csonthéjas termésűek között, alacsonynak számít. Szélsőséges körülmények között is termeszthető, hazánk, az őszibarack biztonságos termesztés, északi határán helyezkedik el. Gyorsan termőre fordulnak, kiváló minőséget, csak öntözött őszibarackfa ad. Az őszibarackfa rendszeres, radikális metszést igényel. Jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, de legeredményesebben, a jó vízgazdálkodású, levegős, tápanyagban és humuszban gazdag talajokon termeszthető. Túlságosan magas mésztartalmú talajokat nem kedveli az őszibarackfa. Őszibarack magoncokra, vagy mandula magoncokra történik az oltásuk. Hazánkban, általában, április első felében virágoznak, virágzási idejének eltérése kicsi, a virágzás menete gyors. Az őszibarack fajták, nagy általánosságban, öntermékenyülők. Július elejétől, szeptember elejéig történik az őszibarack érése.

Az almafa

Egészséges táplálkozásunk szerves része, egyik legnépszerűbb gyümölcsünk az alma. Alkalmazkodó képessége igen jó, 15-30 Celsius fok között biztonságban termeszthető, de minőségi, és mennyiségi termés, csak szélsőségektől mentes helyeken érhető el. Éves vízigénye, 600-800 mm, melyből a tenyészidőszakban, 350-500 mm az igénye. Magyarországon termeszthető fajtáknak többségén, az alma nyári vízigényét, csak öntözéssel tudjuk kielégíteni. Lehetőség szerint törekedjünk a korona kialakításnál, metszésnél, arra, hogy levegős, szellős legyen a koronája. Így, főleg a gombabetegségekkel kapcsolatos teendőink könnyebbé válnak, gondolva a permetezésre, és nem fülled be a korona olyan könnyen. Különböző korona kialakításban, vagy kordonos kialakítású ültetvényeket telepíthetünk. Az érési idő tekintetében, július elejétől – október végéig terjed. Vannak törpe növekedésű alanyokra oltott fajták, melyek sekélyen gyökeresednek, ezért nyaranta, mindenféle képen öntözést igényelnek.A fél törpe, és a középnövekedésű alanyokra oltott alma fajok, valamivel jobban tűrik a szárazságot, és tűzelhalással szemben kisebb érzékenységet mutatnak.Középerős, és erős növekedésű alanyokra oltott fajták nem túl igényesek, száraz, homokos talajon is jól fejlődnek.

Birs

Az almánál nagyobb a C-vitamin tartalma, és igen magas a pektin tartalma, ami miatt nagyon értékes birsalmafajta. Gyógyászati szempontból is jelentős gyümölcsfajunk. A pektin nagy szerepet játszik a szervezetünk méregtelenítésében, megköti a káros anyagokat, az esetleges radioaktív elemeket. Emésztő szervekben gyulladás csökkentő hatást fejt ki. Hazánkban, a friss fogyasztása nem mérvadó, inkább az ipar dolgozza fel, pedig házilag is, nagyon finom, különböző étel készíthető belőle. Meleg és fényigényes gyümölcsfa fajok közé tartozik, mivel későn virágzik, a tavaszi fagyok ritkán károsítják. Termesztéséhez, jó vízgazdálkodású, nyirkos, középkötött, levegős talaj szükséges. Éves csapadékigénye, 700-800 mm, hazánkban, a gyümölcs növekedési szakában öntözést igényel. Meszes, száraz talajokon, gyümölcse apró marad, és állaga kövecses lesz. A birsalma érési ideje, szeptembertől – februárig tart, fajtától függően, de általában, legtöbbször, rövidebb ideig tárolják.

Cseresznye

Korai érése és élvezeti értéke miatt kedvelt gyümölcsök közzé sorolhatjuk. Télállóságuk kiváló, amit az elhanyagolt növényvédelem és a tápanyag hiány befolyásolhat. Virágzáskor a -4 C fok alatti hőmérséklet, erős termés kiesést okozhat. A cseresznye, fény és hő igényes gyümölcsfaj, közepes vízigényű, 500-600 mm csapadék mellett, öntözés nélkül termeszthető. Hazánk éppen megfelel erre a célra. Mélyrétegű, közép kötött, tápanyagban gazdag, vályog talajokon fejlődik legjobban a cseresznye. Nagyon alacsony humusztartalmú talajokra nem érdemes telepíteni. A többi gyümölcsökhöz hasonlítva, a cseresznye fajták, későn fordulnak termőre. Habitusukat tekintve, a fajták között, jelentős eltérések vannak. Vadcseresznye, vagy sarjmeggy alanyra oltják, az általános növekedésű fajtákat, melyek 4-5 m magasra nőnek. Vadcseresznye alanyon, hosszú életű, terebélyes, hatalmas cseresznyefák lesznek, de későn fordulnak termőre. Termékenyülést figyelembe véve, nagyon vegyes képet alkotnak, ami szintén fajtafüggő. Vannak önmeddő, és öntermékenyülő cseresznye fajták. Nagyüzemi ültetvényeknél a cseresznyefákat is metszik. A cseresznye érésideje, május közepétől, július közepéig húzódik.

Dió

Hazánk területén bárhova ültethetünk diót, megtalálja az életfeltételeihez szükséges környezetet. Hazánk, a dió termesztés északi határához közel van. A korán fakadó fajtáknál, már a mínusz 1 C fok hideg is, teljes fagykárt okoz. Túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként, ha ez a talaj, szegényes vízellátásával is párosul. Természetes előfordulási helye, folyók árterében van, folyó kísérő növény. Évi csapadékigénye, 800-1000 mm. Magoncokból ültetett csemeték, nagyon későn fordulnak termőre, és nem örökítik az anyafa előnyös tulajdonságait. Ezért mindenféle képen oltványokat kell telepíteni. A dió fogyasztása nagyon jó élettani hatása miatt, elengedhetetlen.

Díszfák- Díszcserjék ültetési útmutató

Albizia julibrissin (Selyemakác) 1.Először is döntsük el, milyen díszcserjét vagy díszfát akarunk ültetni! Vásárlást minden esetben megbízható helyről ezközöljük, legyen fajta azonos, egészséges, és vírusmentes a megvásárolt egyed. Ami lehet szabadgyökerű, földlabdás, vagy konténeres. Szabadgyökerű díszcserjék, díszfák ültetési ideje korlátozott, október második felétől a fagyok beálltáig ezt követően, ahogy a földfagya felenged és egész rügyfakadás kezdetéig ajánlott elvégezni. Szabadgyökerű egyedeknél minden esetben a gyökérvégeket, és hajtásokat metsszük vissza éles metsző ollóval. Földlabdás vagy konténeres egyedeket a tél kivételével bármikor ültethetjük (földlabdásat lehetőleg nyáron ha nemfeltétlen szükséges ne ültesünk). A legfontosabb, hogy az ültető gödör mérete minden esetben megfelelő nagyságú legyen (minimum, 80x80x80 cm). Természetesen minden esetben a konténer vagy a földlabda mérete határozza meg az ültetőgödör méretét. Minden esetben a gödör aljára az ültetendő nővény méretéhez képpest megfelelő mennyiségű szervestrágyát vagy jó minőségű komposztot tegyünk (15-25 kg egyedenként). Vigyázzunk, hogy a növény gyökerei közvetlenül ne érintkezzenek a trágyával, ezt ugy tudjuk elkerülni, hogy a trágyára pakoljunk 10-20 cm vastagságba porhanyós földet. Ezután az ültető gödörbe helyezzük az ültetni kívánt növényünket, és a talajfertőtlenítést minden esetben végezzük el, szórjunk talajfertőtlenítőt a gödör méretének megfelelő mennyiséget (1-3 teáskanálnyit). Következő lépésben porhanyós földel, töltsük fel a gödröt az ültetendő fa-cserje gyökérnyakáig (illetve addig takarja föld mint eredetileg a földbe volt ültetve), földlabdás-konténeres növényeknél a konténer-földlabda felsőrészéig, megfelelő mennyiségű vízzel iszapoljuk be. Erre a műveletre mindenképp szükség van, a fakadást nagymértékben befolyásolja. Iszapolás lényege a légmentes kötődés! Nem mellékes, de ezt megelőzően a gödör aljáig érő drén csövet helyezzünk el, aminek a későbbiekben nagyon fontos szerepe lesz az öntözésben. Ugyan is, ha felülről öntözünk ebben az esetbe többnyire a felső gyökerek erősödnek meg előbb és így a nyári száraz időszakot nehezebben viselik, ha netán az öntözés elmarad. Ezzel szemben, ha alulról kapja a vizet az alsóréteg minden esetben nehezebben szárad ki, és nem sínyli meg az aszályos időszakot. Ültetendő díszfánk méretétől függően a karózás, egy vagy három karóval lehetséges, (három karónál 120 fokos elhelyezés szükséges). Kötözést lehetőleg rugalmas anyaggal oldjuk meg, hogy ne dörzsölje, ki vagy ne vágjon bele díszfánk kérgébe. Ezek után a további teendőnk, igényszerinti öntözés és növényvédelemselyemakác,3