Nyugat-Ázsia és Kaukázus területén elterjedt lágyszárú, évelő növény, változatos színű pompás szép virágai miatt ideális kiskerti növény. Bokros növekedésű tarackoló gyökerekkel terjedő igenigénytelen évelő . Levelei a páfrányszerűtől a lándzsás alakúig előfordulnak, a színűk, szürkés-zöld. Virágai fészkes virágúak a színűk fehértől a pirosig lehetnek. Virágzási időt tekintve a fajtáktól függően májustól – augusztusig virágoznak. Napos, félárnyékos hely a legmegfelelőbb számukra. Teljesen télálló a cickafark. Talajok iránt nem túlságosan válogatósak. Felhasználásuk elég sokrétű, vágó virágnak is alkalmas a cickafark. Évelő ágyásokba, sziklakertbe, egyaránt alkalmas, mutatós disznövény.
Kategória bejegyzései: Lágyszárú évelők
Régi kultúrnövény, az alapfaj, Kis-Ázsiából terjedt szét Európa szerte. Felálló szárú, akár 1 m magasságot is elérő, lágyszárú évelő a kerti mályvarózsa. Az alapfaj, szimpla virágú, a hibridek, telt virágúak, melyeknek levelei, nagy kerekded, ráncos, közép zöld színűek. Rövid életű évelő a kerti mályvarózs, napos helyet kedvelik. Virágszínűk, a fehértől a sötét bordóig, változhatnak. Humuszban gazdag, jó minőségű, kerti talajban fejlődik megfelelően az alcea rosea, lágyszárú évelő. Szoliternek, évelő csoportba, virágágyba, vagy kerítés mellé is ültethetjük őket.
A Kaukázusból származó fűszernövény hazánkban vadon is előfordul. A magyar konyha egyik régi elfelejtett fűszernövénye a turbolya. Levesek baromfik, báránysültek ízesítésére, de tavaszi salátákhoz is ajánlott fűszernövény. Finom fűszerkeverékbe tárkonnyal, rozmaringgal, zellerrel, bazsalikommal együtt használják. Gyógynövény-ként is ismerték, összetörve zúzódásokra, véraláfutásokra tették, borogatásként vagy szülő asszonyoknak főztek belőle levest. Egyéves gyógynövény és fűszernövény, melyet ősszel kell elvetni. Napos vagy félárnyékos humuszos talajba fejlődik megfelelően . Vadon előfordulnak sövények mentén Akácosokban néha tömegesen fehérlik a turbolya virága. Herbája ánizsra emlékeztető illóolajat, keserű anyagot, glikozidokat tartalmaz (édes petrezselyem).
Fűszernövény-gyógynövény már a XIII században Európa szerte elterjedt. A torma lágyszárú évelő megvastagodott gyökerét használjuk. Laza humuszos talajba egészséges 20-30 cm hosszú gyökér dugványt ültessünk, hosszú életű lágyszárú évelő. A torma gyökerét október közepétől a következő év tavaszáig folyamatosan szedhetjük. Legismertebb elkészítési módja az ecetes vagy majonézes torma. Főtt sonkához, főtt marhahúshoz, kolbász áruféleséghez fogyasztjuk. Mint gyógynövény gyomorjavító, vérkeringést javító hatása miatt ajánlatos a fogyasztása.
Napjainkban is keresett fűszernövény mely Ázsiában honos. A XVI. századtól ismert Európában. Mostani Magyarországra Erdélyből került. Hazai klímánk alkalmas a termesztésére. Meleg fekvésű, jó vízgazdálkodású tápdús talajt igényel. Lehetőleg előnevelt palántát ültessünk. Jelentéktelen kicsi virágai nagy számban nyílnak, ennek ellenére csíraképes magot nem érlelnek. A tárkony legelterjedtebb szaporítási módja a tőosztás. A virágzás kezdetekor hajtásait 10 cm magasan levágjuk, szellős-árnyékos helyen gondosan megszárítjuk. A tárkony 8-10 évig maradhat egy helyben. Friss, vagy szárított állapotban egyaránt használható, különleges ízű fűszernövény és gyógynövény. Levesek, szárnyasok, hal és vadételek, birka és báránysültek, zöldbab, borsó és burgonyafőzelék ízesítésére használhatjuk. A savanyított ételeknek különleges zamatot ad. Legfinomabb növényi ecetet a tárkonyból készíthetünk. Gyógynövény-ként felhasználhatjuk: vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó gyógytea készítésére.
Dél-Európában honos lágyszárú évelő dísznövény, szárai egyenesen felállóak 4-5 m- is megnőhetnek, magasabbra nőnek esetenként. Rizómákkal terjedő lágyszárú évelő dísznád. Levelei 3 cm átmérőjű szárán szürkés-zöld szárölelő visszahajló, lándzsás levelek állnak, melyek lehetnek egy színű zöldek, vagy krém sárga fehérrel tarkázott színűek (Versicolor). Virágzata vöröses-barna mely később ezüstösre színeződik, 60 cm hosszú összetett fürtű. Szeptember – október a virágzás ideje. Kissé fagyérzékeny a dísznád. Száraz kötészeti alapanyagnak is használjuk. Meleg fekvést, termékeny talajt kedvelő lágyszárú évelő a dísznád. Fúvós hangszerek nádnyelvének alapanyaga. Szaporítása tőosztással történik. Az évelő lágyszárú dísznád visszavágása tavasszal a fagyok elmúltával szükségeltetik.
Észak-Amerikától a Kaukázusig elterjedt gyakran ültetett lágyszárú évelő. Magassága a 30 cm-től egészen az 1 m 60 cm-ig is lehetséges. Az alacsonyabbak szőnyegszerűen borítják be a földet. Az Asterek levelei általában sötétzöldek és lándzsás formájúak. Virágai lehetnek szimplák, fél teltek, színűk vonatkozásában elég változatosak. A kert napos részére ültessük az évelő őszirózsát. Kertészeti szempontból a felhasználásuk igen sokrétű, változatos virágszínűk változó magasságok és változó virágzási idejük végett. Az apróbb termetűek alkalmasak sziklakertbe, vagy szegélynövénynek a magasabbra növekedők szoliternek vagy alacsony térelválasztónak. A magasabbra növekedőket karózni kell, hogy a szél ne tegyen kárt bennük. Teljesen télállóak, jó vízáteresztő humuszban gazdag kerti talajt igényel az évelő lágyszárú öszirózsa. Egyik legellenállóbb lágyszárú évelő disznövény.
Az 1900-as évek elején nemesített hibridfajták. Felálló szárú bokros növekedésű lágyszárú évelő disznövény. Levelei többszörösen összetett fogazott sötétzöld színűek. Virágaik aprók , felálló bugavirágzatban nyílnak, júniustól – augusztusig. Egyes fajok még szeptemberben is virágoznak. A virágok színe lehet a csont fehértől a sötét bordó színűig. Savas kémhatású humuszos magas tápanyagtartalmú talajt igényel az astilbe. Nyáron nedves télen szárazabb körülményeket kíván. A kert félárnyékos részébe ültessük szegélynövényként vagy évelőágyba. Vágott virágként is hasznosítjuk mindazon túl, hogy nagyon értékes lágyszárú évelő disznövény növény. Mészkerülő növény a kerti tollbuga.
Származási helye Japán illetve Kína. Alakja felálló szárú az 1 m feletti magasságot is elérheti az évelő lágyszárú párducvirág. 2.5 cm széles, 25 cm hosszú levelei kard alakúak. A levélzete, az Íriszekéhez hasonlít. Gyéren elágazó szárakon számos,5 cm átmérőjű, csillag alakú virágok fejlődnek. Termése fekete a szederhez hasonlít. Enyhén fagyérzékeny a Belamcanda chinensis lágyszárú évelő disznövény, kismértékű takarást igényel. Tápanyagban gazdag talajban fejlődik legjobban a párducvirág, sovány talajban senyved előbb-utóbb kipusztul. Kertünk napos részeibe ültessük szegélynövényként vagy évelő ágyba. Virágzási ideje június-július és augusztus. Szaporíthatjuk tőosztással vagy magvetéssel.
Mediterrán vidékeken már az ie. előtt is ismert és használt lágyszárú kétéves növény volt a mángold melynek csak a leveleit használjuk. Első évben csak a gyökerét és leveleit fejleszti, második évben virágzik. 60-80 cm magas, formája egy megnyúlt kínai kelhez hasonló. Talajban nem válogatós napos-félárnyékos helyre ültessük. Íze a spenótéhoz hasonlít de erőteljesebb, a levélnyele, pedig a spárgáéhoz. A mángold magas A-B1-B2 vitaminokat, ezen kívül cukrot, pektineket, szerves savakat, antioxidánsokat, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat és magnéziumot tartalmaz. A mángold töltelékek, főzelékek, saláták készítéséhez kiválóan alkalmas. Konyhai felhasználása igen sokrétű, mint gyógynövény a népi gyógyászatban nélkülözhetetlen. Rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a rákos betegségek kockázatának csökkentéséhez, fokozott védelmet nyújt legkülönfélébb daganatos betegségek kialakulásában a magas ásványi anyag és antioxidáns tartalma miatt, aki rendszeresen fogyasztja azok között a legalacsonyabb a tüdőrák, emésztő rendszeri, hasnyálmirigy, mell, gége, méhnyak, húgyhólyag és prosztata rák előfordulásának gyakorisága.