A cseresznyéről röviden,

Korai érése és élvezeti értéke miatt kedvelt gyümölcsök közzé sorolhatjuk. Télállóságuk kiváló, amit az elhanyagolt növényvédelem és a tápanyag hiány befolyásolhat. Virágzáskor a -4 C fok alatti hőmérséklet, erős termés kiesést okozhat. A cseresznye, fény és hő igényes gyümölcsfaj, közepes vízigényű, 500-600 mm csapadék mellett, öntözés nélkül termeszthető. Hazánk éppen megfelel erre a célra. Mélyrétegű, közép kötött, tápanyagban gazdag, vályog talajokon fejlődik legjobban a cseresznye. Nagyon alacsony humusztartalmú talajokra nem érdemes telepíteni. A többi gyümölcsökhöz hasonlítva, a cseresznye fajták, későn fordulnak termőre. Habitusukat tekintve, a fajták között, jelentős eltérések vannak. Vadcseresznye, vagy sarjmeggy alanyra oltják, az általános növekedésű fajtákat, melyek 4-5 m magasra nőnek. Vadcseresznye alanyon, hosszú életű, terebélyes, hatalmas cseresznyefák lesznek, de későn fordulnak termőre. Termékenyülést figyelembe véve, nagyon vegyes képet alkotnak, ami szintén fajtafüggő. Vannak önmeddő, és öntermékenyülő cseresznye fajták. Nagyüzemi ültetvényeknél a cseresznyefákat is metszik. A cseresznye érésideje, május közepétől, július közepéig húzódik.

A-dióról.

Hazánk területén bárhova ültethetünk diót, megtalálja az életfeltételeihez szükséges környezetet. Hazánk, a dió termesztés északi határához közel van. A korán fakadó fajtáknál, már a mínusz 1 C fok hideg is, teljes fagykárt okoz. Túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként, ha ez a talaj, szegényes vízellátásával is párosul. Természetes előfordulási helye, folyók árterében van, folyó kísérő növény a dió. Évi csapadékigénye, 800-1000 mm. Magoncokból ültetett csemeték, nagyon későn fordulnak termőre, és nem örökítik az anyafa előnyös tulajdonságait. Ezért mindenféle képen oltványokat kell telepíteni. A dió fogyasztása nagyon jó élettani hatása miatt, elengedhetetlen.

Akkor a szilváról párszót,

Kedvező tulajdonságainak köszönhetően, jelentős szerepet játszik, a frissen fogyasztható gyümölcsök , és a feldolgozott termékek között. Szárazanyag és szénhidrát tartalma magas. A többi gyümölcshöz viszonyítva, kalóriatartalma magas. Hazánk adottságai elsősorban, az Európai fajokhoz tartozó szilvafa fajták termesztésére alkalmas. Közepes fényigényűek, napégésre hajlamosak. A gyümölcsök túlzott felmelegedése, a mag körül barnulást okoz. A téli és a tavaszi fagyok, csak ritkán okoznak termés kiesést, mivel elég későn virágzik. Éves vízigénye, 600 mm. Meszes, és savanyú, kötött, vagy laza talajokon, egyaránt jól érzi magát. Szilva fajtái, igen eltérő méretű, alakú, sűrűségű koronát növesztenek, gyümölcs formáját és méretét tekinve szintén nagy változatosság tapasztalható. Általában fiatal korában, felfele törő, kevés oldalágazást nevel. Metszve, vagy metszetlenül is, viszonylag bő termést ad a szilvafa. nagy gyümölcsű fajtáknál fontos, a rendszeres, középerős metszés. érésüket tekintve, július elejétől – szeptember végéig érnek a szilva fajtái. Felhasználás szempotjait figyelembevéve igen sokrétű, beltartalmi értékei kiválóak.

Általába a mogyoróról,

A mogyoró, napos, nyirkos talajú domboldalakat kedveli. Sekélyen gyökeresedik, ezért 50 cm vastag termőréteg is megfelelő számára. Jó formán, minden féle talajtípuson megél. Mészigénye közepes, évi 600-650 mm a vízigénye. Az extrém hidegek a hajtásokat károsítják. Korai virágzását, a tél végi, kora tavaszi hidegek veszélyeztetik. A mogyoró, saját virágporával nem termékenyül, tehát önmeddő. Fényigénye, átlagosan évi 1800 napfényes óra. Metszést nem igényel, esetleg ritkítani kell. A mogyoró élettani hatása kiváló.

Általános tudni való a meggyről,

Egyik leg sokrétűbb felhasználású gyümölcsünk, melyet frissen, fagyasztva, aszalva, és különböző ipari feldolgozottság formájában fogyasztunk, magas élvezeti értékű gyümölcs. Igénytelen, nagy alkalmazkodó képességű gyümölcsfaj a meggyfa. Éghajlati viszonyokat tekintve, elég tág határok között termeszthető. A cseresznyénél is jobban viseli a téli hideget. Szélsőséges talajtípusokon is termeszthető, kivéve, futóhomok, és szikes talaj. Kémhatással szembeni tűrőképessége, nagyfokú. Gombabetegségekre fogékonyabb, mint a cseresznye, kajszi után, lehetőleg ne telepítsük. A meggyfa, kevés kivételtől eltekintve, erősen monília érzékeny. megvédeni, csak vegyszeres védekezéssel tudjuk. Növekedési erélyüket, habitusukat tekintve, különböző fajtájúak lehetnek. Érési idejük június elejétől – július végéig terjed. Meggyfajtáink nagyobbik része a virág rügyeinek zömét a hajtások felső harmadán hozza. Fel kopaszosodás, fényszegény körülmények között következik be. Sajmeggy, vagy vadcseresznye alanyokra oltják. A vadcseresznyére oltottak, laza és kötött talajon, egyaránt jól fejlődnek. Virágzási idejük, április második fele, május el        

Ami fontos a málnáról és a szederről,

Kiváló bel tartalmi értékű, a hazánkban termesztett málna. A cukor és a sav aránya, harmonikusnak mondható, az átlagosnál nagyobb a C, P, B9 vitamintartalma. A málna gyümölcsének biológiai és élvezeti értéke jelentős. Éves vízigénye, 800-1200 mm. Hűvös, csapadékos éghajlatú, területeken kialakult, erdei növénytársulások tagja (Vadmálna). A málna alacsony hőigényű gyümölcs faj, a leghidegebb teleinket is jól viselik, viszont a téli, szélsőséges hőingadozások, rügy és vesszőpusztulást okozhatnak. A málna, mint erdőszéli növény, vagy gyümölcs, enyhén savanyú talajban fejlődik megfelelőképpen. A málna és a szeder, évelő gyökérzettel, és két éves föld feletti hajtással rendelkező, félcserje. Különbség a két növény között, hogy a málna sarjai általában 1-2 m magasságúak, a szederé, pedig 4-6 m hosszúra is megnő, és fut. A szeder első éves vesszői meddők, termést a másodéves termővesszők oldalrügyeiből képződnek. A málna levelei, hármasan, vagy ötösen szárnyasan összetettek, míg a szeder levelei, tenyeresen összetett. A málna és a szeder öntermékeny. A gyümölcs kifejlődéséhez, 30-40 nap szükséges. A szeder és a málna, későn virágzik, kinyílott virága, nem szenved fagykárt. A málna és szeder fajták érési ideje, június elejétől, október végéig tart. Mivel a szeder és a málna két éves vesszőkön terem, a letermett vesszőket, minden évben, föld felett vágjuk le. A szedernél ugyanígy járjunk el, azzal a különbséggel, hogy az éves vesszőt is visszavághatjuk, ha hely szűkében vagyunk.

Amit a körtéről tudni kell,

A körte több ezeréves múltra tekint vissza, de feljegyzések csak időszámítás előtt 1000-ből Görög országból ismertek. A mérsékelt égövi gyümölcsök között, az alma után, legjelentősebb gyümölcsfaj. Bel tartalmi értéke, hasonló az almáéhoz. Épp olyan gazdag ásványokban és vitaminokban. Kálium, kalcium, magnézium tartalma, viszont magasabb, mint az alma. Régóta ismert a népi gyógyászatban is a körte, vérkeringés szabályzó, vízhajtó, emésztőrendszer méregtelenítő, só oldó és savtalanító (főleg köszvényben szenvedőknek), és vesebetegségben szenvedőknek. A körte érési ideje, július elejétől – október végéig húzódik. A körte, az igényes gyümölcsfajok közé tartozik. Éves csapadékigényük, 700-800 mm, amit a természet nem mindig tud biztosítani, ezért a nyári öntözés szükséges, a sikeres termesztés érdekében. Az intenzív vízellátás, főleg a gyümölcs növekedésénél nagyon fontos. A kiegyenlített klímát kedveli, korai virágzása miatt, fagykárosodást is szenvedhet. Egyes körtefajok (Diel vajkörte, Conference), csak hűvös, párás klímában érzik jól magukat. Kevesebb fényre van szükségük, mint az almáknak. A körtefa, középkötött, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, vályog és agyagos talajokban fejlődik legszebben. Gyenge minőségű talajokon, az,,,,,, gyümölcsök apróbbak maradnak, a gyümölcs húsában kő sejtek fejlődnek, ami az élvezeti értékét csökkenti. A körtefa, metszést igényel, koronáját metszéssel tudjuk formálni, alakítani, sövényként is termeszthető.

Amit a szőlőről tudni kell,

 

A szőlő fénykedvelő növény, a teljes árnyékot nem tűri, de a szórt fényt jól hasznosítja. Napon a bogyók jobban színeződnek, több szín anyagot termelnek, vastagabb lesz a héjuk, több cukrot és kevesebb savat tartalmaznak. A szőlőt már az ősember is ismerte. Hazánkban az érési idő június közepétől október végéig elhúzódik. A szőlő talaj iránt nem különösebben érzékeny, meszes talajokon, savban gazdag termést kapunk. Löszös talajokon, színben gazdag, közepesen, vagy gazdag savtartalmú szőlőt tudunk termeszteni. Homoktartalmú ültetvényeken, többnyire lágy borokat tudunk készíteni. A talaj a termés, és a bor jellegére, minőségére gyakorolt hatása, a fajtától is nagymértékben függ. A fajta és a talaj szerencsés találkozása, illetve tudatos összeegyeztetése, egyik fontos feltétele a kiváló minőségű borok termelésének.

Szőlő ültetésével és ápolásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók:

Az ültetés, a következő képen történik. Ássunk egy 60x60x60 cm-es gödröt, a talaj felső termőrétegét egyik oldalra dobjuk, a gödör alsó részéből kitermelt földet az ellenkező oldalra. A gyökeres oltványnál a gyökereket 2/3-ára csípjük vissza, ültetés előtt pár órára állítsuk vízbe, ezután a gödör aljára 20-25 kg szerves trágyát rakjunk mielőtt az oltványt a gödörbe, raknánk a talaj felső rétegéből, dobjunk annyi földet, hogy a trágyát befedje. Ezután helyezzük a gödörbe a szőlőoltványt, porhanyós földdel takarjuk be a gyökereket, majd öntsünk annyi vizet a gödörbe, hogy iszapoláshoz elég legyen. Temessük be a gödröt, és az oltványt tapossuk jól körbe. Ezután kupacoljuk (csirkézzük) fel annyira a földet, hogy teljesen betakarja az oltványt, mert ez védi a mechanikai sérülésektől, a téli fagyoktól és a napégéstől. Tavasszal várjuk meg, hogy a sarjadó hajtások önmaguktól bújjanak ki a kupacból. Csak ezután bonthatjuk ki. A konténerben nevelt oltványok ültetése csak annyiban különbözik, hogy az iszapolást elhagyhatjuk, elég az öntözés, de a talajt tömöríteni továbbra is szükséges, és a kupacolás is elmaradhat. A további nevelésnél el kell dönteni, hogy milyen művelésű rendszerben szeretnénk nevelni a szőlőt. Más metszést igényel a kordonos, vagy a tőkés nevelési rendszer. A szőlő igényes az ápolási munkák rendszeres elvégzésére, tavaszi metszés feltétlen szükséges, nyári zöldmunkáknál hajtásválogatás (fattyazás), és kacsolás.

A szőlő növényvédelme:

Rügyfakadás előtt lemosó permetezés nélkülözhetetlen, további növényvédelem megelőző jellegű vagy tünetkezelő. Újabban sok rezisztens fajták is forgalomban vannak, melyeket gárdonyi kertészeti áruda üzletünk is forgalmaz. A rezisztens fajtáknál is szükséges a vegyszeres kezelés, de az igényesebb szőlő fajtákhoz viszonyítva harmad annyiszor kell permetezni.

Egy pár szót a naspolyáról,

Hazánkba a római légiók hozták be, feltehetően Kis-Ázsiából származik. A naspolya gyümölcse, az almatermésűek között, a legmagasabb a C vitamintartalmú, és a pektin tartalma is nagyon magas, Ugyanakkor magas a kalóriatartalma. Minden gyümölcstermő vidéken termeszthető, de a hűvösebb, párásabb klímát, jobban kedveli. Félárnyékban is termeszthető. Igénytelen gyümölcsfa. Különböző talaj típusokhoz is jól alkalmazkodik, de a mélyrétegű, nyirkosabb talajokat jobban szereti. Kemény teleinket is jól tűri. Kistermetű fa, vagy cserje, vagy akár sövény is nevelhető belőle. Lombkoronája, önmagában is szép dísze lehet kertünknek. Legtöbbször elhúzódva nyílnak virágai, május folyamán, egyedül álló bokrai is jól teremnek, mivel öntermékenyülők.

Ültetési tanácsok

Ültetési javaslat:
Ha eldöntöttük, hogy szabad gyökerű, vagy konténeres gyümölcsfát vásárolunk, ez dönti el az ültetési időszakot. A szabadgyökerű gyümölcsfát, ajánlatos ősszel ültetni, vagy kora tavasszal. Konténeres csemete esetén, szinte egész évben ültethető, kivéve, amikor a föld már megfagyott.
Az ültetés technológiája:
Ássunk egy 80x80x80 cm-es gödröt (ne spóroljunk!), a gödör aljára tegyünk egy 20-25 kg szerves trágyát, utána a kitermelt talajnak a felső részét, dobjuk a trágyára. Ezután a szabadgyökerű gyümölcsfák  gyökereit csípjük vissza (az ültetést megelőzően áztassuk vízben pár órát, a csemetét), a metszést úgy végezzük el, hogy a csemete hajtásainak egyharmadát hagyjuk meg, úgy, hogy a későbbiekben ebből fejlődjenek ki a vázágak, konténeres csemeték ültetésénél, gyökérmetszés nem szükségeltetik, de nem árt, ha éles késsel belevágunk pár helyen a földlabdába, ezen kívül csak koronaalakító metszést végzünk. Ezután helyezzük a csemetét az ültető gödörbe. A talaj felszínéről kitermelt földet forgassuk az ültetendő csemete köré, bőségesen öntözzük-iszapoljuk, ezután a gödör aljáról kitermelt földet rakjuk rá. A nyári öntözést nem javasoljuk felülről, mert így a talaj felszínéhez közeli gyökerek fognak megerősödni, és nyáron az aszálytól szenvedni fognak. Ezzel szemben, hogy, ha az ültetésnél, a gödör aljáig érő dréncsövet helyezünk, és azon keresztül fogjuk öntözni a gyümölcsfát, ebben az esetben, a lent lévő gyökerek fognak megerősödni, és nem fognak szenvedni szárazságtól. A csemetének a törzse, nagy biztonsággal, csak a mellé leütött karóval nevelhető.
A gyümölcsfa ápolása, nagy vonalakban:
Egyes gyümölcsfa fajták, metszés nélkül is, viszonylag kielégítő termés mennyiséget hoznak, nagy többségükben, viszont minden évben, szükséges metszeni őket, ahhoz, hogy minőségileg, és mennyiségileg is megfelelő termést produkáljanak. Lombhullás után, lemosó permetezés, tavasszal, rügyfakadás előtt metszés, utána, lemosó permetezés. Vegetációs időszakban, megelőző vegyszeres védekezés, vagy már a jelentkezett gomba, vagy rovar kártevő ellen, szintén vegyszeres védekezés ajánlott.